Temető

Temető Temető de csendes pihenő Bűnöző és ártatlan egyenlő Lombok hűs árnyát nyújtó Színes virágcsokrok illatozó Hófödte sírhalmok domboruló Nyugalma semmihez sem hasonló Kinek márvány, másnak fakereszt Koszorú avagy szál virág Gyászmenet és zene kíséri Utolsó útjára az elhunytat Örök fény, béke és csend Fogadja az elfáradt testet Gyertyát gyújtunk nekik egyszer Fénye világítson mégegyszer Temető kapút átlépve, búsulunk Csak egy percre hallgatunk Mély csendben ide ballagunk Egyszer mind itt nyugszunk Könnyezni itt nem tudunk A kapun túl zokogunk Lelki ismeretünk még bolyong Látogatjuk őket, hogy nyugodjunk Hely amely mindíg fogad Hol mindenk otthonra lel Itt hol megszűnik a fájdalom Ahol pihenés a jutalom Mánfa, 2006.08.22